Simogató belső nyugalommal vártam ezt a szezonkezdést… nem volt egy könnyű nyaram, de ha arra gondoltam, hogy pár hét vagy nap múlva kezdődnek a jógaórák, újra találkozom Veletek, létrejönnek a kis női körök a hétköznapi órákon, ahol mintegy elvonulunk egy kis időre mindenkitől, a párunktól, a családunktól, a munkától, és magunkra szenteljük az időt, a figyelmet… mindig derűvel és nyugalommal töltött el (mondhatjuk, hogy erőt is adott a nehézségek közepette, de ezekről majd később…).
Olyan érdekes, hogy mennyire változik ez az évek során. Persze ez még csak a 3. szezonkezdésem, de mindegyik más volt: az első nyilván nagyon nagy izgalom volt, hogy jönnek-e majd az óráimra, mit tudok és jól-e átadni… elég vagyok-e… aztán 1-3-5-7 főkkel elindultak a csoportok, amelyek aztán növekedtek- olyannyira, hogy végül is 4 hónap után egy nagy levegőt vettem, és el is engedtem az addigi kvázi biztos bevételt, a fordítást. Átadtam kedves kollégámnak a céget, és elindultam ezen az úton. A fordítást is élveztem, bár belefásultam az utolsó pár évben már… Olyannal foglalkozom most, ami nagyon érdekel, inspirál, lelkesít: megérteni a folyamatokat, és hogy mi a NŐ, mitől igazán NŐ egy női testben tapasztaló lélek, mitől NÖvekszik, mitől és hogyan NÖveli önmagát és a környezetét, férjét, élettársát, kisebb és nagyobb családját, NŐtársait és végső soron nemzetét és a világot hasznosan, helyesen, hogyan kapcsolódik építően… Ezt kutatom nap mint nap, figyelem magam, a körülöttem zajló emberi történeteket… és ennek feltérképezésére és kibogozására alakítottam a segítségetekkel női köröket, amik azóta is állandóan csodás élményeket hoznak. Támogató, elfogadó közeg, ami keresi is a fejlődést…
És így a tavalyi, 2. szezonkezdésnél már volt egy kis nyugalom is bennem, hogy igen, már vannak stabil kisebb-nagyobb csoportmagok, de izgalom is (ami persze olykor szorongássá fajult), hogy vajon nem untak-e még meg a tavalyiak… és az elfáradók vagy másutt továbbkeresők (ami abszolút helyén van nyilván, nem reklamálok miatta) helyére jönnek-e újak. És jöttek. És nem untatok meg. És olyan szívmelengető visszajelzéseket kapok Tőletek mindig, hogy nagyon köszönöm, ezek erőt adnak amikor egy kis félelem előbukkanna…… hál’Istennek ez egyre ritkább. Persze mindig tanulok újat fizikai és lelki szinten is- és ezeket beépítem, az újabb és újabb megfutott köreim tanulságait az ászanákban is igyekszem leképezni. A tapasztalataim nyomán egyre nagyobb a bizalmam önmagamban és az Életben- egyre inkább bele is merem engedni magam abba, hogy ha teszem a dolgom, semmi baj nem történik, a Gondviselés működik. És nem kell görcsösen, csak csinálni nyugalommal, bizalommal, hittel. Mert minden tökéletesen működik a Világegyetemben… És emiatt ez a 3. szezonkezdés már sokkal inkább a nyugalomról és az örömről szólhatott.
Szóval szívemben meleg érzésekkel mentem Hozzátok a héten.
Köszönöm, hogy jöttetek! Sokan mondtátok, hogy már nagyon vártátok- köszönöm a kedvességeteket! Jó volt újra együtt gyakorolni.:)
Van egy szám, ami olykor eszembe jut az órákon- általában relax alatt, amikor végignézek Rajtatok, és érzem, hogy együtt vagyunk itt…: ahogy mindannyian nők most itt megpihentünk, megtértünk egy kis önmagunkkal töltött időre- egy kis szünetet adtunk magunknak a családi logisztikázásban, a munkahelyi hajtásban, a vacsorakészítés és bevásárlás között… – sokan sokfélék vagyunk, sokféle teherrel, helyzetben, de itt összekapcsolódunk ebben a kis támogató női körben egy másfél órára, és megengedjük magunknak, hogy elcsendesedjünk és töltődjünk… ilyenkor érzem az egységet Veletek: érzem, hogy mindannyiótokban ott vagyok én is, ahogy Ti is bennem, mindannyiunkban ott van most ez az út, a női lét tapasztalása, tanulása… és ami ezen az anyagi formán túl van, az az isteni esszencia, ami összeköt minket emberként… Ilyenkor van, hogy ez a szám jut eszembe, ami nem teljesen erről szól, de az első sora azért igen: az I’m every woman Chaka Khantól… 😀 … és egy jó kis szám.:))
“I’m every woman, it’s all in me…. ” Én vagyok minden nő, mindegyik itt van bennem… <3