Van, amikor már az adott szinten, az adott témakörben nincs blokk a mélyben, nem lehet már mit kioldani: már cselekedni kell. Változni és változtatni a fizikai síkon, az anyagi térben. Ilyenkor már nem elegendő a meditáció, mantrazas, terápia, oldás, semmi mas, csak a cselekvés – mert ezzel írjuk felül valóban a régi mintákat, foganatosítjuk az anyagi térben az elvont térben történt munkánkat. Ha megtesszük a lépést, a félelemvezérelte viselkedési minta helyett létrehozunk egy újat, ami.minél gyakoribbá valik, annal jobban elhalványítja a régit… így változik meg valóban az életünk… mert csak más kiindulásból tud más eredmény születni.
Eleg mindig az adott lépésre, pillanatra fókuszálni, es ott figyelni magunkat, épp szorongasból, elutasításbol működünk, vagy sem… es ha igen, felidezni magunkban, hogy most itt a pillanat, hogy mást eljek, mashogy viselkedjek, mint eddig… hogy lépjek olyan elet fele, amilyet élni szeretnék.
Ez a jó kis zene talán segít erőre kapni, bátorságot meríteni, hogy (ön)szeretetből cselekedjünk, pl ki merjünk állni magunkért merjük kommunikálni, ami a problémánk, másikat képesek legyünk figyelembe venni, kitartani a feladatban, merni elengedni jobban a kontrollt, cselekdni vagy épp pihenni… mindenkinek ideje arra váltani, ami neki újdonság , amit eddig nem tudott. Ideje, hogy új mintákra, új életre váltsunk… olyanra, amilyet még sosem éltünk, örömtelire, szabadra, kreatívra… önazonosra… szeretteljesre… ♡☆♡
Namaste ♡ Bori