Szaraszvati napja

Képtalálat a következőre: „saraswati”

Ma van Szaraszvati, a tudás, a bölcsesség, a művészetek és a kézművesség istennője, a Védák (a hatalmas, ősi “tudástár”) anyjának napja. Ő a hindu istenek között olyasmi, mint az ógörög kultúrában Pallasz Athéné vagy a rómaiban Minerva. Természetesen a védikus előbb volt, de nem az a lényeges, honnan jön, milyen színű, hány karja van, stb., mert ezek a minőségek, archetípusok minden ősi kultúrában megvoltak, hanem az, hogy mit tanít az arra nyitott, tudatos embernek .

Kapcsolódó kép

A többistenhitet (legyen akár kelta, ógermán, óegyiptomi vagy hindu…) sem sarkosan, földhöz ragadtan érdemes szemlélni, hogy “na, náluk nem egy szakállas bácsi ül a trónuson, hanem mindenféle fura figurák buliznak ott fenn”- ez nagyon “emberi” megközelítés, olyan értelemben, hogy földhöz ragadt, mondhatni szűk látókörű: a megértéshez könnyebben elvezet, ha elvontabban, képviselt minőség szerint igyekszünk megfogni: a különböző istenek Az EGY, a Teremtő Isten, a Legmagasabb szintű Intelligenciának, a Mindenségnek, a Kimondhatatlannak, az Megismerhetetlennek a különböző arcait, minőségeit jelenítik meg. Mivel az ember nem igazán tudja fölfogni, (főleg az utóbbi évszázadok “az ész mindenekfelett” hozzáállással esélytelen) feldolgozni a Végtelen eszméjét, a Semmit és a Mindent , ezért könnyebb volt úgy megérteni a végtelen sok aspektust, hogy felbontották arcokra, alakokra, “személyekre”…

Mit tud a ma embere ebből hasznosítani? Többféle dolgot is. A különböző istenek, tehát aspektusok úgy tudják segíteni a fejlődésünket, hogy ha észrevesszük, hogy azokban a dolgokban, tulajdonságokban, amit az az “alak” képvisel, “hiányt szenvedünk” vagy “nem vagyunk jók benne”, akkor az ő mantráját mondjuk rendszeresen, és/vagy rá meditálunk, hangolódunk (azaz nem ésszel akarjuk megfejteni, kielemezni, hanem a lényünkkel, érzésszinten engedjük magunkba azt a jelleget, minőséget, rezgést, ha úgy tetszik), és így az javulni, csiszolódni fog bennünk: egyre magasabb szintűvé válik, azaz nem önös érdekeket, kényelmet, egót szolgáló, hanem tisztább, bölcsebb, istenibb lesz idővel.

Aztán még, amit tudnak adni nekünk a különböző aspektusok: az istenségek archetípusok végül is. És mint ősminták mindannyiunkban ott vannak (az anya, a király, a királynő, a bolond, a tudó, a boszorkány, a pap, stb.) (és férfi emberekben is vannak női minőségű tulajdonságok és fordítva!), ott dolgoznak valamilyen szempontból személyiségünkben, épp kiemelten vagy visszafogottan működve aszerint, hogy mivel van dolgunk ebben az életünkben…

Archetípusok mindenhol: kártyákon, zodiákusban, többistenhitben, népmesékben…

Az archetípusokkal többek között azért hasznos foglalkoznunk, mert egyrészt megértjük általuk, hogy egy-egy tulajdonság nem elszigetelt a személyiségünkben, hanem csomagokban kapjuk őket, sokszor egyik a másikkal jár. Lehet, hogy egyiket szeretjük magunkban és másokban, másikat pedig nem annyira tudjuk elviselni, ostorozzuk magunkat miatta, és ingerültté válunk, ha a másikban is észrevesszük ezt…:) Szóval, ha elkezdünk foglalkozni ezekkel a “csomagokkal”, megértjük egyrészt a működéseket, az összefüggéseiket, a mechanizmusokat, hogy mi mivel jár, egy példa egy egyszerű tulajdonságra lebontva: ha valaki makacs, akkor nem csak kitartó lesz, ami sokszor hasznos, de valószínűleg olykor nehezen is érti meg másnak a nézőpontját, tehát fafej is lehet… Vagy ha felismerem mondjuk, hogy az anyukámban van egy jó adag mondjuk Pallasz Athéné/ Szarasztvati archetípusából (mindenkiben több van, csak más arányban, és életszakaszoknként is változik)*, akkor rájövök, hogy neki ne érzelmeimről beszéljek, ne várjam, hogy azokkal tud azonosulni, babusgatni, hanem az összefüggéseket megvilágítva kommunikáljak inkább… és nem fogok többé dühöngeni azért, hogy miért nem egy érzelmes valaki, mert ő másban erős, és abban kapcsolódom inkább vele, ami működik benne, ha szeretném rendezni a viszonyunkat… Szóval ha megértjük az archetípusoknak ezt az elvét, akkor máris jobban értjük magunkat és másokat, és elfogadóbbak is leszünk. Ez egy jó alap, de az alapról érdemes továbbindulni, építkezni rá…

Ha továbbmegyünk tehát ennek mentén: elkezdjük tudatosan szemlélni a tulajdonságokat, akkor idővel rájövünk, hogy ez vagy az egyik szituációban előrevisz, másikban hátráltat, és fordítva: adott helyzetben segített pl. a makacsságom, mert kitartóvá tett, másik helyzetben viszont fafejűvé tesz, nem tudom pl. a másik szempontját megérteni, elfogadni, és emiatt talán még ítélkezem is vagy magam felett, vagy a másik felett…
Ezáltal könnyebben megértjük, hogy nem érdemes jó és rosszként ítélni a tulajdonságainkat, az csupán attól függ, hogy előrevivő-e, segíti-e a fejlődésemet, tudatosodásomat, vagy sem. És igen, ez bizony csakis az én hozzáállásomtól, törekvésemtől függ. Ezért mondta Mohamed, hogy nincs jó és rossz tulajdonság: azaz ha az Isten felé törekszel (azaz a tudatosodást, a fejlődést keresed mindig), egy idő után kicsiszolódik belőled az egó, és csak a tulajdonságaid előrevivő, isteni oldalát használod- és hát olyanná is válsz. Tehát a példánknál maradva, a makacsságomat használom a céljaim felé haladásban, de a társas tevékenységemben igyekszem éber lenni rá: igyekszem, hogy kinyissam a fülem, a számat pedig becsukjam, legyek empatikus, igyekezzek megérteni a másik érvelését, érzéseit, stb. … nyitottá válni. És így ha ez sikerül, szokásként rögzül, akkor kicsiszoltam a makacsságom hátráltató oldalát.: )

Képtalálat a következőre: „saraswati”

Még egy kicsit térjünk vissza Szaraszvatira, és arra, mit is képvisel ő, mit tud bennünk csiszolni: a Sorslevelek oldalon, ahogy megfogalmazzák “Szaraszvati hindu istennő, Brahma hitvese. A tudás istennője, nem csak a tudományé, a művészeteké is. A tanulás, művészetek, tudományok, kézművesség pártfogója, különösen az irodalom, a költészet és a zene istenségének tartják. Ő a beszéd istennője is, amelyen keresztül a tudást ki lehet fejezni. Imádóját intelligenciával, bölcsességgel és jó emlékezettel áldja meg. A tudósok, a diákok és a művészet imádandó istensége. Őt tekintik a szanszkrit nyelv és írás létrehozójának, a védák anyjának. […] A szaraszvati szó jelentése: szara = „lényeg” szva = „az ember énje”. Megszemélyesítve: Aki a lényeget adja az ember énjéhez. Más megközelítésben: szarasz = „folyékony”, vati = „könnyű, könnyen áramló energia”.  ”
Tehát ha pl. szeretnénk magunkban felkelteni a tudásszomjat, mert nem vagyunk vmi érdeklődők, nyitottak, vagy szeretnénk tudni tisztán, érthetően, strukturáltan beszélni, szeretnénk, ha a tudásunk bölcsességgé érne, és nem az egónkat, okoskodásunkat szolgálná, vagy ha a stratégiai tervezés, előrelátás felerősödne bennünk (mert ez kézműves alkotásban benne van, azért kapcsolódik ez is hozzá pl.), stb., akkor mantrázzuk az ő mantráját, hallgassuk az ő róla szóló meditatív mantrazenéket, kritanokat, hangolódjunk az ő minőségére, és persze tevékenykedjünk ebben a szellemben: olvassunk, elmélkedjünk, kézimunkázzunk, zenéljünk…

Általában több mantra is van egy aspektushoz: javaslom, hogy próbáld ki, Neked melyik “jön be” a legjobban most, de lehet, hogy egy idő után egy másik fog, figyeld mindig magadat a gyakorlás, hangolódás közben.
Egy mantrát javasol pl. Baktai Ádám az oldalán, aztán a Sorslevelek oldalon is adnak egyet zenével. Ami Nekem a kedvencem, az Krishna Das mantrázása/ kritanja, ezt szoktam hallgatni, hangolódom rá, és olykor vele éneklem persze…:)

Jó gyakorlást, csiszolódást Mindenkinek! <3

*a görög istenek archetípusairól bővebben pl. Jean Shinoda Bolen “Bennünk élő istenek” és “Bennünk élő istennők” c. könyvében olvashatsz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .