Drága Pipitér-Olvasó!

Ahogy írtam korábban, a numerológiáról, ill. abban is a személyes évről szóló bejegyzésemben, a 9-es évemben vagyok, vagyis az összegződés, lezárás, elengedés energiája markánsan jellemzi ezt az évemet a 2022-es szülinapomtól a következőig: és tényleg, most már látok több dolgot is, ami felsorakozik ebbe az energiába: kezdődött ősszel azzal, hogy elfogytak a karmáim, így végül is szabad emberré váltam, nincs már kötelező dolog, amin át KELL mennem, amit MUSZÁJ megélnem, azt csinálok, amit akarok - döbbenet érzés... ez a hatalmas szabadság először nem annyira könnyű... az ember hozzászokott, hogy úgy gondolkozzon, vannak elvégzendő feladatai, és azokkal igyekszik haladni, egy fonalon halad... aztán amikor kifut minden feladat, ráadásul több ezer éves berögződés után először érzi az ember, hogy nem "kell" semmit sem csinálni, akkor picit elszédül a hatalmas térben, amit a mindenség kínálta végtelen lehetőségek nyitnak... kicsit megilletődik, kicsit tétova lesz...

Aztán a március 22-i áttörés, ahogy a múltkori hírlevélben is írtam, hozott egy jó pár üzenetet erről az életemről, pl. azt, hogy mekkora részt vállaltam a jelen leszületésem előtt az emberek tudatosodásának, fényesedésének támogatásában; és pl. arról is, hogy a baba, hiába kioldottam már 2018-ban a méhblokkomat, azért nem jött eddig, mert nem fért volna az életembe, energiámba emellé a nagy vállalásom mellé... állandóan, ugye, jógaórák, meditációs tanfolyamok, női körök, táborok, és közben persze magamat is csiszoltam folyamatosan... aztán másfél éve már a lélekkommunikáció, az oldások, és most télen a Felemelkedett Mesterektől lecsatornázott Új Korszak előadások...

Sok-sok feladat volt, és mindig hajtott előre a lelkesedés, mindig éreztem, hogy húz, hajt valami... már tudom, hogy mi volt... a Lelkem, a vállalásom miatt, és amiatt a lehetőség miatt, hogy áttörhetjük együtt mi, emberek, tudatos emberek azt az eszméletlen rég beállt tudati korlátozottságot, ami a Földön volt a régi energiában. Nagyon hasznos volt, nagyon erősen csiszolt minket, de most már ideje volt ebből kibukkanni, és magunk mögött hagyni ezt a működést... És nem bánom, természetesen, hogy ennyire sok energiámat tettem bele és magamba, csodás út volt, látni másokat megkönnyebbülni, oldódni, töltődni a különböző foglalkozásaim során, és mert én is nagyon sokat fejlődtem viszonylag rövid idő alatt!
Most, hogy március 22-vel lejárt a küldetésem nagy része, érzek egyfajta zsibbadtságot, fáradtságot ez után a nagy áttörés/ úttörés után... nagy energia-befektetés volt, nagyon sokszor árral szemben menni... szinte mindig kilógni a sorból, csodabogárnak lenni... és sokszor küzdeni a belső bizonytalansággal, hogy miért csinálom ezt, miért kell nekem mindig mindent máshogy csinálnom, mint másnak... Nagyon jó érzés, hogy most már értem, látom, miért tettem... nagyon jólesik, hogy megkaptam a válaszokat és az elismerést a fő mesteremtől, a Föld tudatosodásának "felelősétől" Saint-Germaintől (aki sokszor leszületett korábban az embereket kalauzolni, pl. Totként vagy Shakespeare-ként... de jelenleg nincs testben, de lehet hozzá kapcsolódni, tanítását kérni, olvasni, hallgatni a tanításait bárkinek...).

Az oldásokat egyelőre folytatom, erre kaptam még felkérést, mert annyira hatékonyan gyarapítja a fényt a Földön, a kollektívban - és tényleg, én is ámulok és bámulok, micsoda átalakulások történnek azoknál, akik tényleg szeretnének változni...!  (Csináltam egy Vendégkönyv menüpontot, ahova elküldheted, ahol megoszthatod az élményeidet, örömmel veszem...!)

A jógaoktatást viszont most (megint) elengedem- már rég tudom, hogy sose mondjam, hogy soha, ezért nem is mondom: lehet, hogy ez egy szünet, lehet, hogy végleges, nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy most szükséges egy hosszabb szünet a fent említett zsibbadtság miatt... hogy hogyan lesz újra jóga, még nem tudom, jelenleg azt érzem leginkább elképzelhetőnek, hogy majd tartok olykor 1-1 egynapos tanítást/ workshopot vagy vmit, és akkor lesz jóga is, persze... de sokkal inkább érzem, hogy az új korszak energiáiról fogok videókat készíteni, rövideket, hogy jobban értsük, min van a hangsúly... ezekkel majd akkor jelentkezem, ha pihiztem egy jót már...:)

Szóval ilyesmik vannak, hatalmas korszakváltásban vagyunk, és személyesen is a 9-es, lezárós évben vagyok... még vannak kisebb-nagyobb csiszolódások nálam is, de az nagyon jó érzés, hogy már elfogadó, szeretetteljes tudok lenni a legtöbbször magammal, és ha épp nem megy vmi, nem erőltetem... ezért is mondtam le torokfájások miatt jógaórákat, oldásokat, mert jelzés volt, és vettem rögtön az adást, hogy oké, akkor pihizni kell... és már nem nagyon vergődtem rajta... régen ez nem így volt :D

Most is kellett azért másfél hónap, mire kiérleltem, és meg tudtam tenni, hogy elengedjem az utolsó két jógás csoportomat is... az volt benne a lassú, hogy nem tudtam megfogalmazni magamnak, miért: mert szeretem csinálni, szeretem a csoportokat, nagyon jólesik a mozgás, segít egyensúlyban, földeltnek maradni a sok oldás miatti elszállt/ levegős energiák mellett... Aztán fokozatosan meg tudtam fogalmazni, hogy igen, egyszerűen nem szabad most ezen a felületen, ebben az idősávban is adni, hanem már kapnom kell: a napom végén én kapjak, menjek én vhova jógázni, zumbázni vagy bármire, amire kedvem van... És így, hogy megértettem, meg is tudtam lépni... én így működöm... bár már sokszor kapom a helyzeteket, hogy ne akarjam érteni, a megértés igényét is el kell engedni fokozatosan/ vagy egyes szitukban, és csak bizalommal áramolni... érdekes tanulási körök ezek...

No, ennyit rólam, remélem, nem untattalak ezekkel a részletekkel...! Most nézzük az aktuális időszakot, a pünkösdöt egy picit:

Bori