![\"\"](\"https:\/\/pipiter-joga.hu\/wp-content\/uploads\/2021\/04\/eletvezetes-megbocsatas-01.jpg\")
<\/figure><\/div>\n\n\n\npl. az\u00e9rt, hogy engedt\u00fck, hogy belement\u00fcnk… hogy (hosszan) figyelmen k\u00edv\u00fcl hagytuk magunkat…. <\/p>\n\n\n\n
Hogy nem tisztelt\u00fck \u00e9s becs\u00fclt\u00fck magunkat annyira, hogy er\u0151nk legyen azt mondani, „el\u00e9g volt”…<\/p>\n\n\n\n
\u00e9s \u00edgy ad az \u00c9let olyan szitut, ami annyira elviselhetetlen \u00e9s\/vagy megal\u00e1z\u00f3, hogy felr\u00e1z \u00e9s l\u00e9p\u00e9sre k\u00e9nyszer\u00edt valamilyen m\u00f3don… Ezt kell megbocs\u00e1tani magunknak teh\u00e1t, hogy nem tisztelt\u00fck, nem becs\u00fclt\u00fck magunkat. \u00c9s azt\u00e1n, ha tudatosak vagyunk, sz\u00e1mot vet\u00fcnk, ha elvonult a b\u00e9nults\u00e1g, a harag, k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9s, akkor r\u00e1j\u00f6v\u00fcnk, hol cs\u00faszott el, m\u00e1r jobb es\u00e9llyel megengedj\u00fck magunknak, hogy j\u00f3 legyen nek\u00fcnk…de egy j\u00f3 ideig m\u00e9g \u00e9beren kell figyelni magunkra, hogy automatikusan ne menj\u00fcnk bele a r\u00e9gi k\u00f6r\u00f6kbe, hogy ne a r\u00e9gi viselked\u00e9st, szerepet vegy\u00fck fel azonos szituban, \u00c9beren kell figyelni, \u00e9s tanulni azt, milyen az, amikor szeretettel fordulunk magunk fel\u00e9, amikor t\u00fcrelemmel \u00e9s meg\u00e9rt\u00e9ssel fordulunk magunk fel\u00e9… meg kell tanulnunk szeretni magunkat el\u00e9gg\u00e9 ahhoz, hogy megengedj\u00fck magunknak a t\u00e1pl\u00e1l\u00f3 k\u00f6rnyezetet, hogy el tudjuk fogadni a figyelmess\u00e9get, a gondoskod\u00e1st, \u00e9s meg kell tanulni nemet mondani, nem maradni m\u00e9rgez\u0151 k\u00f6rnyezetben…\u2763<\/p>\n\n\n\n
D\u00facz Annam\u00e1ria bejegyz\u00e9s\u00e9t id\u00e9zem az al\u00e1bbiakban:
„Amilyen lassan csuk\u00f3dik a gar\u00e1zskapu, nekem olyan lassan \u00e9r csak el a tudatomig, hogy elment. Hogy ez nem egy vicc, hanem t\u00e9nyleg elment. Egy finom puffan\u00e1ssal f\u00f6ldet \u00e9r a kapu, \u00e9s ott a pont. Az \u00e9let, amir\u0151l eddig azt gondoltam, most kezd\u0151dik, ezzel pont v\u00e9get is \u00e9rt.<\/p>\n\n\n\n
Els\u0151 k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9semben ny\u00falok a telefon\u00e9rt, hogy h\u00edvjam a bar\u00e1tn\u0151met, hogy megbesz\u00e9ljem ezt vele, hiszen mindig, mindent megbesz\u00e9l\u00fcnk, a legbens\u0151bb titkaimat is tudja, h\u00e1tha tud majd most is valami lelkes\u00edt\u0151t mondani. Azt\u00e1n j\u00f6n a k\u00f6vetkez\u0151 felismer\u00e9s, hogy nem h\u00edvhatom fel, hiszen VELE MENT EL!
Ekkor v\u00e9gk\u00e9pp lefagyok. Egy \u00e9vekig elmozd\u00edthatatlan k\u0151gomb\u00f3c \u00e9kel\u0151dik be a gyomrom t\u00e1j\u00e9k\u00e1ra, \u00e9s egy gy\u0171l\u00f6letb\u0151l, megal\u00e1ztat\u00e1sb\u00f3l, haragb\u00f3l \u00e9s f\u00e9lelemb\u0151l \u00f6nt\u00f6tt betonlap ker\u00fcl a mellkasomra, mit\u0151l hossz\u00fa ideig nem tudom telesz\u00edvni leveg\u0151vel a t\u00fcd\u0151met. Meredten n\u00e9zem a gyerekeimet, \u00e9s \u00fagy \u00e9rzem magam, mint akinek t\u0151b\u0151l let\u00e9pt\u00e9k el\u0151sz\u00f6r a jobb majd a bal kez\u00e9t, azt\u00e1n odadobt\u00e1k a ringbe, hogy tess\u00e9k, akkor int\u00e9zd a h\u00e1rom gyereket.<\/p>\n\n\n\n
A nagyfiam a sz\u0151nyegen hasalva, apr\u00f3l\u00e9kos gonddal rendezgeti a Lego Bionicle robotjait, hat \u00e9ves, id\u00e9n kezdi majd az iskol\u00e1t. A kisl\u00e1nyom \u0151sszel \u00f3vod\u00e1ba megy, de m\u00e1r most azzal foglalatoskodik, hogy a nyolcadik ruh\u00e1csk\u00e1j\u00e1t pr\u00f3b\u00e1lja fel, tervezgeti, hogy miben menjen az els\u0151 nap az \u00f3vod\u00e1ba.
A kicsi fiam pedig a hordoz\u00f3ban \u00fcld\u00f6g\u00e9l. \u0150 n\u00e9z r\u00e1m el\u0151sz\u00f6r, \u00e9s azonnal meg\u00e9rzi a k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9semet. A cumi mozg\u00e1sa felgyorsul a sz\u00e1j\u00e1ban, kicsit er\u0151sebben szor\u00edtja a rongyik\u00e1j\u00e1t mag\u00e1hoz, k\u00f6zben azt \u00fczeni a szem\u00e9vel, hogy \u201cNyugi, nem lesz baj, \u00e9n itt elleszek, velem nem lesz gond.\u201d \u00c9s val\u00f3ban, a k\u00f6vetkez\u0151 hossz\u00fa h\u00f3napokat a hordoz\u00f3ban t\u00f6lt\u00f6tte, \u00e9s \u00fagy n\u0151tt mag\u00e1t\u00f3l mint egy kis cserepes vir\u00e1g.
A nagy fi\u00fa felemeli a fej\u00e9t, \u00e9s mell\u00e9kesen megk\u00e9rdezi, hogy Apa hova ment, \u00e9s mikor j\u00f6n vissza.
A k\u0151gomb\u00f3c egy darabja felk\u00faszik a torkomba, most m\u00e1r nem tudok megsz\u00f3lalni sem. Hat \u00e9v alatt az els\u0151 k\u00e9rd\u00e9s, amire nem tudom a v\u00e1laszt. Jobban mondva tudom, csak azt nem tudom, hogy ezt milyen szavakkal kell kimondani, megfogalmazni.<\/p>\n\n\n\n
Azt\u00e1n nagyon hamar olyan tov\u00e1bbi megv\u00e1laszolhatatlan k\u00e9rd\u00e9sek mer\u00fclnek fel mint, hogy \u201cHogyan tov\u00e1bb?\u201d, vagy \u201cMi lesz vel\u00fcnk?\u201d.
Szerencs\u00e9re k\u00e9zn\u00e9l volt h\u00e1rom pici gyerek, akik r\u00e1\u00e9reztek, hogy nekik most az a a dolguk, hogy kiz\u00f6kkentsenek ebb\u0151l a lefagyott \u00e1llapotb\u00f3l. Egyik feladatot adt\u00e1k a m\u00e1sik ut\u00e1n, hogy semmik\u00e9pp ne legyen id\u0151 gondolkozni. \ufffdA k\u00e9rd\u00e9st hamar \u00e1tfogalmaztam \u00fagy, hogy \u201cMi lesz ma?\u201d, \u00e9s erre m\u00e1r mindig meg\u00e9rkezett a v\u00e1lasz. Egy-egy napra, k\u00e9s\u0151bb ak\u00e1r m\u00e1r egy h\u00e9tre is k\u00e9pes voltam akci\u00f3tervet k\u00e9sz\u00edteni, \u00e9s r\u00e1j\u00f6ttem, hogy nincs is \u00e9rtelme el\u0151r\u00e9bb rohanni.
\u00cdgy azt\u00e1n sz\u00e9pen apr\u00f3, de biztos l\u00e9p\u00e9sekkel \u00fajra kialakult a mindennapi \u00e9let\u00fcnk.<\/p>\n\n\n\n
Pillanatok alatt elsaj\u00e1t\u00edtottam az elenged\u00e9s tudom\u00e1ny\u00e1t. Hamarosan egy\u00e1ltal\u00e1n nem foglalkoztam olyan dolgokkal, amin a k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem l\u00e9v\u0151 anyuk\u00e1k t\u00f6bbs\u00e9ge hal\u00e1lra stresszelte mag\u00e1t.
Soha nem g\u00f6rcs\u00f6ltem p\u00e9ld\u00e1ul azon, hogy a gyerekek az \u00e9vszaknak megfelel\u0151en vannak-e fel\u00f6lt\u00f6zve. Ha a l\u00e1nyom kisszokny\u00e1ban akart sz\u00e1nk\u00f3zni menni, megtehette, mert tudtam, hogy ezt \u00e9let\u00e9ben csak egyetlen egyszer fogja akarni, \u00e9s \u00fagy is lett.
H\u00e1rom gyereket f\u00fcrdettem egyszerre. Kett\u0151t a nagy k\u00e1dban, harmadikat pedig szennyesl\u00e1d\u00e1ra helyezett f\u00fcrdet\u0151 k\u00e1dban. Am\u00edg a k\u00e9t nagyot kiszedtem a v\u00edzb\u0151l, a csecsem\u0151t a mosd\u00f3kagyl\u00f3ban t\u00e1roltam.
Amikor h\u00e1rman egyszerre kapt\u00e1k el a h\u00e1ny\u00f3s-hasmen\u0151s v\u00edrust, egy ideig rohang\u00e1ltam egyik \u00e1gyt\u00f3l a m\u00e1sikig a t\u00e1lakkal, majd elj\u00f6tt a pillanat, amikor ezt is elengedtem. Mondtam, hogy mindenki oda h\u00e1ny, ahol \u00e9ppen van, majd m\u00e1snap egy eleg\u00e1ns mozdulattal kidobtam a kuk\u00e1ba a sz\u0151nyeget.
Az \u00e9n gyerekeim hossz\u00fa \u00e9vekig abban voltak \u0151stehets\u00e9gek, ahova biciklivel el tudtak menni. Nekik nem volt ovi angol, zeneiskola vagy \u00fasz\u00f3edz\u00e9s a szomsz\u00e9dos telep\u00fcl\u00e9sen, de volt helyben n\u00e9pt\u00e1nc, foci \u00e9s band\u00e1z\u00e1s az udvaron.
Reggelente h\u00e1rom gyereket h\u00e1rom helysz\u00ednen tettem le, miel\u0151tt \u00e9n egy negyedik helyre mentem dolgozni. Annyi id\u0151 alatt \u00f6lt\u00f6ztettem \u00e1t a gyerekeimet az \u00f3vod\u00e1ban, mint amennyi id\u0151 alatt m\u00e1sok kik\u00e1sz\u00e1l\u00f3dtak az aut\u00f3b\u00f3l.
Azt is megtanultam, hogy mindenn\u00e9l fontosabb, hogy \u00e9n j\u00f3l legyek. Foci edz\u00e9s k\u00f6zben futottam a futball p\u00e1lya k\u00f6r\u00fcl, \u00e9s elkezdtem rendszeresen j\u00f3g\u00e1zni is. A gyerekeket este nyolckor \u00e1gyba tettem, \u00e9s 8.10-kor m\u00e1r \u00e9n is aludtam, hiszen tudtam, hogy a k\u00f6vetkez\u0151 munkanap el\u0151tt \u00e9jszaka m\u00e9g legal\u00e1bb n\u00e9gyszer fel kell majd kelnem szoptatni, cumit kutatni a vaks\u00f6t\u00e9tben az \u00e1gy alatt, \u00e1gyat h\u00fazni a bepisil\u0151knek vagy megnyugv\u00e1st ny\u00fajtani a rosszat \u00e1lmod\u00f3knak.<\/p>\n\n\n\n
Csak a mellkasomra nehezed\u0151 betonlappal nem tudtam mit kezdeni. Az nagyon neh\u00e9z volt. Nem tudtam szabadon l\u00e9legezni, g\u00fazsba k\u00f6t\u00f6tt, \u00e9s nem volt megk\u00f6nnyebb\u00fcl\u00e9s. Ad\u00f3dtak pillanatok, amikor m\u00e1r tudtam \u0151szint\u00e9n nevetni, ilyenkor r\u00f6vid id\u0151re megfeledkeztem r\u00f3la, de letenni k\u00e9ptelen voltam.
Egyre vil\u00e1gosabb\u00e1 v\u00e1lt, hogy a betonlap megbocs\u00e1t\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl nem fog mozdulni, ak\u00e1rmit is csin\u00e1lok vele. Tudtam, hogy en\u00e9lk\u00fcl nem lehet tov\u00e1bbl\u00e9pni, de \u00fagy \u00e9reztem, hogy ez nem hogy neh\u00e9z feladat, hanem egyszer\u0171en lehetetlen.
Sokat foglalkoztam a t\u00e9m\u00e1val, mire meg\u00e9rtettem, hogy a megbocs\u00e1t\u00e1sra nem az\u00e9rt van sz\u00fcks\u00e9g, hogy felmentsek b\u00e1rkit is a tette s\u00falya al\u00f3l, vagy, hogy semmiss\u00e9 tegyem azt, ami t\u00f6rt\u00e9nt. A t\u00f6rt\u00e9nteket ez nem fogja kit\u00f6r\u00f6lni, de \u00e1t fogja \u00e9rt\u00e9keli.
A megbocs\u00e1t\u00e1snak semmi k\u00f6ze nincs azokhoz az emberekhez, akiknek meg akarunk bocs\u00e1tani.
Az\u00e9rt kell megbocs\u00e1tani, hogy a hozz\u00e1juk k\u00f6t\u0151d\u0151 sz\u00e1lakat teljesen el tudjam v\u00e1gni, mert m\u00e1r egy\u00e1ltal\u00e1n nem akartam hozz\u00e1juk k\u00f6t\u0151dni. A megbocs\u00e1t\u00e1s nekem fontos, mert az \u00e9n lelkemet nyomja a gy\u0171l\u00f6letb\u0151l k\u00e9sz\u00fclt betonlap.
Nem az\u00e9rt kell, hogy feloldozzam \u0151ket, hanem az\u00e9rt, hogy felszabad\u00edtsam a lelkemet a szor\u00edt\u00e1s al\u00f3l.
Nem az\u00e9rt, hogy nekik k\u00f6nnyebb legyen, hanem az\u00e9rt, hogy nekem m\u00e1r ne legyen olyan neh\u00e9z. Hogy ne az\u00e9rt ne k\u00f6sz\u00f6njek az utc\u00e1n, mert meg vagyok b\u00e1ntva, hanem az\u00e9rt, mert m\u00e1r nem ismerem fel az aut\u00f3t.
Az\u00e9rt kell, hogy ne reszkessen a kezem, mikor megl\u00e1tom a h\u00e1zuk kapuj\u00e1t, az\u00e9rt, hogy ne marja t\u00f6bb\u00e9 a lelkem a megal\u00e1zotts\u00e1g, \u00e9s ne m\u00e9rgezze a v\u00e9remet a bossz\u00fav\u00e1gy. Mert ez mind nekem f\u00e1j \u00e9s nem nekik.
Az\u00e9rt kell, hogy \u00fajra szabad lehessek, hogy tudjak tiszta fejjel gondolkozni, hogy a gy\u0171l\u00f6let helyett szeretet t\u00f6ltse meg a sz\u00edvemet, hogy \u00fajra tudjak szeretni. Nem \u0151ket. A gyerekeimet, a csal\u00e1domat, a bar\u00e1taimat, a h\u00e1zamat, a kertemet, az \u00e9letemet. Mert nincs szeretet megbocs\u00e1t\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl.
Az\u00e9rt kellett, hogy a betonlap v\u00e9g\u00fcl leker\u00fclj\u00f6n a mellkasomr\u00f3l, \u00e9s v\u00e9gre szabadon l\u00e9legezve szippanthassam be az \u00e9let lehelet\u00e9t a lelkembe. Ez\u00e9rt kellett h\u00e1t megbocs\u00e1tanom. „<\/p>","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
A megbocs\u00e1t\u00e1s magunk miatt fontos…<\/p>","protected":false},"author":1,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"pmpro_default_level":"","footnotes":""},"categories":[1],"tags":[],"class_list":["post-5495","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-egyeb","pmpro-has-access"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/pipiter-joga.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/5495","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/pipiter-joga.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/pipiter-joga.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/pipiter-joga.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/pipiter-joga.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=5495"}],"version-history":[{"count":2,"href":"https:\/\/pipiter-joga.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/5495\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":5706,"href":"https:\/\/pipiter-joga.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/5495\/revisions\/5706"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/pipiter-joga.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=5495"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/pipiter-joga.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=5495"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/pipiter-joga.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=5495"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}