Meddig tart a történelem? És meddig az idő?

Ünnep van! A halál legyőzésének ünnepe. Az Élet ünnepe. ![]()
![]()
Ideje letennünk a régifajta, szenvedés- és félelemkultuszra épülő ünneplést: lejárt! Valójában sosem volt igaz. Nem értünk halt meg és nem váltott meg: emlékeztetni jött, hogy a halál illúzió és Mindenkinek lehetősége van megváltania magát! – aki nem fél, az kiszabadul, felszabadul, mert halál csupán addig van, amíg félelem van. ![]()
![]()
![]()
Azóta, hogy ennyire megnyílt a látásom, érzékelésem, szinte minden nap jön valaki, hogy együtt dolgozzunk (személyesen vagy online), azaz hangolódjunk, és a lelke iránymutatása szerint bontakozzunk ki még inkább. Mert én is nagyon sokat tanulok ezekből az alkalmakból. És még különlegesebbé teszi az élményeket, az a formabontó, izgalmas időszak, amelyben most hatalmasakat lehet lépni… Nagyon hálás vagyok, hogy ennek részese lehetek.
Continue reading „Kristálytiszta énünk ideje”Nagyon bőségesen írtam a 2022. február 2-i erőnapról jelentőségéről és lehetőségeiről: hogy elérkezik a harmónia ideje, amikor a férfi és női erőket megfelelőképpen tudjuk működtetni, ki tudunk lépni az anyag fogságából, a korlátoltból a végtelenbe- és az a mostani időszak különlegessége, hogy ezt a Földön élhetjük meg, ilyen eddig nem volt…⛭☽♡
Continue reading „Kiteljesedik a Harmónia: 2022. 02. 22.”Ez a különleges dátum felhívja magára a figyelmet, talán még olyat is megérint, aki azt gondolja, esetleges a világ folyása… és jól van ez így, mert egyszer hoz neki is a Nem-Véletlen valamit, hogy lassan majd ki merje nyitni magát arra, hogy nem véletlen semmi sem, sőt: hogy minden érte van… mert: szeretve van. Majd egyszer ő is el tudja fogadni a szeretetet… tiszteljük az egyéni ütemét, egyéni útját. Jól van minden. ♡
De azért mi nézzük meg, mi érkezik most…! 🙂
Folytatom az évösszegző posztokat, a tyúkok és a vetemény után, most az okostelefonra váltásom történetével és tanulságaival…
Continue reading „A Gépek kora a Szabadság szolgálatában… akár…”Az év vége is egy jó alkalom arra, hogy számot vessünk, mik történtek idén, mit hogyan éltünk meg, minek mi lett az eredménye kívül és belül…


Rekeszelési mánia. Vagy mondhatnám, hogy címkézési, vagy hogy dogmamánia… a legtöbb ember mániákus rekeszgyártó: mindent, amivel találkozik, bele akar szuszakolni valamilyen rekeszbe, és azt fel akarja címkézni egy kategóriával… és ha ezt megtette, jól le is zárja, és tovább nem is kíváncsi rá… aztán meglepődik, ha valami teljesen váratlan fordulat jön az adott mondjuk ember (de lehetne bármi: jelenség vagy állat, növény… még akár tárgy is) felől: „ez teljesen váratlan fordulat, nem számítottam ilyesmire”… biztos hallottunk már ilyet… Pedig minden látható, minden érzékelhető – lenne: ha nem zárnánk le valami vagy valaki felé azért, mert valamilyen sablonunkba beleillesztettük, figyelmen kívül hagyva egy csomó más jellemzőjét… Aki sablonokat gyárt, címkéz, az végül is nem akarja megismerni, milyen is a világ valójában.
Continue reading „Rekeszekről, címkékről, unalomról…”