☆ Az elmúlt hónapokban aztán rendesen éreztük azt a bizonyos extra tüzes és levegős energiát, amiről beszéltem az év eleji, aztán még egy videómban, ugye?… masszívan dobált minket a Tűz Ló, igyekezni kellett, hogy nyeregben tudjunk maradni, a kantárt ne engedjük el, még akkor sem, ha épp azt sem tudtuk, merre van fel, merre le…
Mostanában – míg tart a nyár, ugye, a szeptemberi Napéjegyenlőségig, azaz – még mindig erős a tűz energia, vagyis aktív, cselekvést igénylő időszak van, és pár hete már sokaknál (látom az oldásokban, érzékelhető a kollektívban, és magamnál is) a határhúzás kapcsán való felismeréseket ÉS cselekvéseket hozza… és ez nem mindig egyszerű…
☆ A határaink a magabiztosságunkat tükrözik. ☆
Ha egészséges a magabiztosságunk, a határaink sem nem túl mereven zártak, sem nem túl nyitottak. Hogy ide eljussunk, nyilván sok tapasztaláson át megszerzett tudás, abból kiérlelődő bölcsesség szükséges, amivel együtt a belső erőnk is fokozódik- tehát nem egy gyorstalpaló tanfolyam ez a téma (sem)…
Minél inkább egészséges a magabiztosság, annál inkább merek elfogadó lenni mások enyémtől különböző élete, döntései felé, miközben nyugalommal, önmegtagadás nélkül meg tudom határozni, miben mennyire akarok részt venni én magam… nincs túlszolgálat, megfelelési kényszer, sem elvárásokkal tűzdelt kontrollmánia sem… stb
Minél bölcsebbek vagyunk, annál tisztábban átlátjuk a helyzeteket: mi az ami nekem érdemes, hogy beleférjen, és mi az, amit ne engedjek (már) be, amellett! hogy elfogadom, hogy valaki bármi miatt pont azt választja magának épp, amit én épp nem…! (Ld. Elfogadás vs befogadás témaköre)
Ez, persze, nem megy egyik napról a másikra, de ha (meg)értjük magunkat, miért volt számunkra egy helyzet eddig megfelelő, és miért nem az már (önismeret, nem csak a jelenlegi énre, hanem az utunkra, fejlődési ívünkre vonatkozóan is), akkor sokkal könnyebben megy ez a felismerés – döntés – lépés– kombó, mert nem lesz benned harag magad felé, és a helyzet/a másik/ többi fél irányába sem, mert teljesen (meg)érted, mit tanultál a helyzeten keresztül, mit tudtál meglátni, megérteni, amit korábban nem. Az, hogy most készen állsz leválni/ változtatni, már nem kellemes a korábbi konstelláció, csupán azt jelenti, hogy megtanultad, amit eddig nem tudtál, és kész vagy egy újabb szintű, tisztább, szeretteljesebb életre.
És ehhez van, amikor el kell vágni régi szálakat, hogy legyen időd, energiád az újra. Vagy van, hogy át lehet alakítani a jelenlegi kapcsolatot, ha a többi fél is belátja, érti, hogy lejárt a korábbi működés ideje. Stb…
Még sokat lehet erről beszélni, hogy hogyan tud könnyebben bölcsebben menni, elfogadva a magam vagy a másik változását, vagy nem-változását…- és ezt meg is tettem több videómban is, az alábbi kettő tud segíteni talán leginkább ebben a témában: a Határhúzás, és A kapcsolataink átalakulása tudatosodásunk során… címűek…
☆ Szép vasárnapot, és egyre nagyobb szabadságot kívánok Neked… hogy merd felismerni, meglépni, megértéssel elengedni, ami már nem emel… mert ha mások választásait is tisztelve
szabadságot adsz magadnak, teret, időt a fejlődésre, kiteljesedelésre, akkor
szeretetet adsz magadnak…
(és feloldódnak a kötések, blokkok is, amúgy, ofkorsz… ♡☆♡)
♡☆♡ Nincs nagyobb és tisztább szeretet a szabadságnál, vagyis az elvárásmentességnél… ☆♡☆
Ölellek! Namaste ♡
Bori
Ui.: a kép Budapesten, a Szt. István Bazilikánál készült nemrég, miután megnéztük A mézkirály c filmet, ami nagyon tetszett… ☆♡☆ (de a nyáron, amúgy a kedvenc mozifilmem a Szerelmem, Marokkó volt, melegen ajánlom ♡♡) (ó, és a Miket nem beszélek is csodás volt, bár nem egy könnyű film, sírós, nevetős is… a könnyed, mégis tartalmas (és gyerekekkel is szuper) kedvencem a Birkakrimi volt, de a Momo is tetszett… Igen, elkezdtem újra moziba járni :)) anno, falusi éveim előtt heti többször is mentem, sokszor egyedül is… nagyon szeretem a filmeket, moziban meg pláne… most ezt a régi jó szokásomat felelevenítettem, most is olykor egyedül, de van, amikor randiestként… ♡ (na, jó, nem bírom ki még mesélek pár sztem klasszról: otthon nézősből a Leanne sorozat hatalmas nevetéseket adott, szuperjó sztem, főleg eredeti hanggal, mert fantasztikus déli dialektussal beszél a főszereplő, aki amúgy az életben egy 60 körüli amerikai stand-upos anyuka, nagymama! ♡☆♡ nagyon tetszett a Je m’appelle Agneta film is szintén eredeti hanggal ajánlom… egy szuper kikapcsolódás, ráadásul határhúzásról, bátor változtatásról, önmegtalálásról is szól… így akkor körbe is értem a poszt témáját tekintve… :)) ) Nagy ölelés Mindenkinek ♡ Bori